A könnyebb memorizálás végett színekkel jelölve láthatjátok a logikáját:
100-cien (viszont ciento uno, ciento dos)
200-doscientos
300-trescientos
400-cuatrocientos
500-quinientos
600-seiscientos
700-setecientos
800-ochocientos
900-novecientos
1000-mil
Régebben már volt egy bejegyzésem, amelyben arról olvashattatok, hogy mennyi mindent tudtok már minimális spanyol tanulás után is: itt találjátok. Ebben a maiban még részletesebben írok azon dolgokról, amelyek könnyűek a spanyolban.
-Először is a nemek. Két nem van: hímnem, nőnem. Nincs semleges nem. Ha németül tanultál már, akkor most ezt könnyed sóhajjal nyugtázod. Ha nem…akkor lépj a következő pontra.
-Azt, hogy melyik szó milyen nemű, legtöbb esetben nem is nehéz megtanulni. Rengeteg hímnemű szó végződik o-ra, és sok nőnemű a-ra. (Ezeken kívül is vannak még végződések, amelyek mindig egyik vagy másik nemre utalnak)
-A szórend viszonylag rugalmas. Az angol után legalábbis határozottan ez lesz az érzésed.
-A többes szám jele az ‘s’, vagy mássalhangzóra végződő szavak esetén az ‘es’. Egyszerű.(A maroknyi kivétel ismertetése itt most nem célom, és vígan elélsz eme tudás nélkül kezdő spanyolosként)
-Kevés kivétel. Pretérito perfectoban és imperfectoban (két múlt idő) néhány végtagnyi ujj elég ahhoz, hogy megszámold mennyi is;) Imperfectoban egy kezednyi ujj sem kell ehhez.
-A subjuntivo jelen idejének legtöbb rendhagyójának megtanulásához elég, ha jól ragozol kijelentő mód jelen időben E/1-ben (tengo-tenga,tengas,tenga,tengamos,tengáis,tengan, digo-diga…, conozco-conozca…)
-A subjuntivo múltjának (imperfecto de subjuntivo) megtanulásához nem kell mást tudnod, csak jól ragozni indefinidoban. Ennek a múlt időnek a T/3 – alakjából képezzük.
folyt köv.;)
Az egész 14-15 éves koromban kezdődött. Ekkor jelentkeztem a miskolci Herman Ottó Gimnázium első spanyol-magyar két tanítási nyelvű osztályába. Előfelvételi keretében mértek fel minket, és mivel az eredményem alapján a legjobb 18 fő között voltam, úgy döntöttem (háttérbe szorítva ezzel azon ambícióimat, hogy majd az apám mellett mérnökként dolgozzak), megkezdtem tanulmányaimat a spanyol szakon.
Emlékszem, ahogyan álltam a konyhában, és anya azt mondta: – ha ezt a szakot választod, akkor rengeteg szót kell megtanulnod, tudod? Mit van mit tenni – gondoltam. Hát legyen. Egyébként sem tudtam, milyen érzés ‘nagyon sok szót megtanulni’ Ez a szak pedig túl érdekes és egzotikus volt ahhoz, hogy ne vágjak bele.
Aztán nagyon világosan emlékszem arra az órára is, nem is olyan sokkal az első után, amikor az anyanyelvi lektor bejött a terembe, és kizárólag spanyolul kezdett velünk kommunikálni. Vagyis szeretett volna. Emlékszem, egyszerre éreztem magam megijedve, és lelkesnek. Féltem, hogy hogyan fogok tudni egy teljesen más nyelvet a magaménak érezni? Hogyan fogok folyékonyan kommunikálni rajta, ahogyan az a tantervben szerepel? És lelkes is voltam, mert láttam magam 5 év múlva, amint valóban felsőfokú szinten beszélek spanyolul. Ha egyszer a felnőttek azt mondták nekünk, hogy ez lesz, akkor ez lesz – gondoltam.
Voltak-e nehézségeim? Adódtak. Bár a legnagyobb talán az volt, ami jó pár évig velem volt, hogy éreztem, ahogyan az agyam betörik. Tudjátok, mint amikor a lovakat betörik…úgy éreztem magam. Amikor új rendszer jön létre a fejben, és van az emberben egy kis ellenállás, hogy az új rendszer azért ne tudja oda egykönnyen bepréselni magát. Nem tudnám azt állítani, hogy a nyelvtan volt nehéz, vagy a szavak magolása. Az új volt a nehéz. Az egész újdonsága.
És mi volt benne a könnyű? Mi segített a legjobban abban, hogy végül az 5. év végén kitűnő eredménnyel végezzek?
Talán kicsit furán hangzik, de a legnagyobb segítség az idő volt. Az, hogy 5 évig csináltam. Hogy 5 évig KELLett csinálnom. Nem volt választásom, vagy legalábbis akkor még nem gondoltam úgy, hogy lenne, és így minden nap megtettem, amit kértek az órákon…(többnyire;). Így pedig elvárások nélkül, mindig csak a jelen napra gondolva, elszaladt az idő. A spanyol pedig lassan új idegsejt-kapcsolatokat hozott létre az agyamban, bekerült a vérkeringésembe, a zsigereimbe, és igen, volt, hogy spanyolul álmodtam.
Az első 5 év spanyoltanulásom konklúziója tehát:
A többi pedig jön magától;)
Íme egy hasznos videó, hogy hogyan készíts tinto de veranot! A tinto de verano egy vörösbor alapú, jellegzetes, nyári spanyol ital, melyet előszeretettel fogyasztanak ilyenkor a bárok teraszán.
A videó szótanulásnak sem utolsó!;)
-Ha van tíz csokid, és elvesznek tőled négyet, mennyi marad?
-10 és egy tetem.
Egy nő azt mondja a férjének: az új szomszédok annyira szeretik egymást, a férfi csókolgatja, ölelgeti, becézgeti a nőt…te miért nem teszed ugyanezt?
Válaszol neki a férj: de hát alig ismerem!
